Rakonczay Gáborral a Dunán

2023. február 22. 12:21

Az ismert extrém sportoló, nem mellesleg Járatlan Utakon Fesztivál előadó, az elmúlt hétvégén felállította a Duna magyarországi szakaszán való végigevezés időrekordját. A budapesti szakaszon én is csatlakoztam hozzá.

Mivel a részletekről még nem beszéltem Gáborral (talán a most hétvégén megrendezésre kerülő 14. Járatlan Utakon Fesztiválon lesz rá lehetőségem), maradjunk a hivatalos verziónál: A Yettel felkérésére Rakonczay 57 óra 48 perc alatt evezett el Dunakilititől Mohácsig. Ez pár kilométer híján a Duna teljes magyarországi szakasza. Tovább menni nem sok értelme lett volna, tekintettel arra, hogy Mohács után a Duna szerb határ-közeli szakaszát nem lett volna egyszerű megközelíteni a kísérő autóval. Két nap nonstop evezés után pedig nem hinném, hogy bárkinek lenne kedve levezetésként még 13 kilométert evezni a folyón felfelé.

A túra technikai eszközeit és a logisztikát az Explorers - Felfedezők vízitúra szervező cég biztosította, illetve ők bonyolították a logisztikát, ők kísérték Gábort a vízen és a parton. És nem mellesleg a budapesti szakaszra meghirdettek egy eseményt, amelyen bárki csatlakozhatott Gáborhoz átevezni a fővárost.

Nem nagyon szeretem a hideget, a derekam is érzékeny az alacsony hőmérsékletre, de amikor már látszott, hogy 15 fok körüli hőmérséklet várható szombatra, bejelentkeztem az eseményre. Sajnos a Dunát végigevező Vitéz Kürtős Team egészében nem tudott részt venni, mert Gáspár már elígérkezett a hétvégére, de abban segített nekem, hogy a raktárból elhozzam IRMÁ-t, a kajakot. Helyét az első beülőben Ferenc vette át, ő szintén a Járatlan Utakon Fesztivál utazó közösségéből került ki.

Emlékeztetőül: JUF > Hungexpo > szombaton és vasárnap (február 25-26.)

Az indulásra a Római-parton található Béke-csónakháznál gyülekeztek a kajakosok szép számmal. Egy részüknek az Explorers bíztosította a hajót, a többiek saját logisztikval csatlakoztak, mint például mi is. Mindig igényel némi agyalást, ha az ember egy evezést követően nem ott köt ki, ahonnan elindult, és a kajakot vissza kell valahogy juttatni. Ezt végül úgy oldottam meg, hogy korábban kivittem a hajót a csónakházhoz, majd a #theadventurousdacia-val elmentem a Kopaszi-gáthoz, leparkoltam. Ferenccel, akivel ott beszéltük meg a találkozót, ezt követően bevágtuk magunkat egy GreenGo-s eUp-ba, és visszaautóztunk a Római-partra.

Tizenegy órára vártuk Gábort, de az első éjszakája kalandos volt, erős széllel kellett küzdenie hosszú órákon keresztül, ami ráadásul egyszer bele is borította a Dunába, úgy hogy végül fél egy körül tűnt fel a három kajak a horizonton. Rakonczay egy rövid szünetet tartott, miközben az összegyűlt kajakosok vízre szálltak, majd közösen nekivágtunk a 15 kilométeres távnak.

A Vitéz Kürtős Teammel kilenc évvel ezelőtt eveztünk keresztül Budapesten, az volt negyven napos túránk tizenhetedik napja. Aznap Szentendréről indultunk és rövid napot terveztünk, mert 13 órára volt meghirdetve az érkezésünk a sajtó számára. Bár az júniusban volt, most szebb volt az idő. Nem volt melegebb, de többnyire sütött a nap. 2014-ben borús időben tettük meg ezt a szakaszt.

A sok színes hajó szép látványt nyújthatott a partról, láttunk szurkolókat is, nekem is kijöttek barátaim a Műegyetemhez integetni. Természetesen a szervezők fotósai is "lesbe" álltak. rengetek jó kép készülhetett, a kedvencem az, amikor a parlament előtt halad el a csapatunk. Még nem tudtam kideríteni, melyik fotós készítette, de meg kell szereznem, mert szeretnék belőle egy posztert vagy képet a falamra. Természetesen én is fotóztam, nyilván más perspektívából. A 360-as kamerát is felszereltem a kajakra, de valamiért nem akart elindulni sem fotó, sem videó üzemmódban. Az okát otthon értettem meg este, amikor megtaláltam a memóriakártyáját a laptopomba dugva.

Az evezés hangulatos volt, Ferenc is belejött az evezésbe, lévén, hogy most ült először kajakban. De azt ugye, már saját tapasztalatból is tudjuk, hogy nem nagy ördöngösség megtanulni evezni.

Nem sokkal a Kopaszi-gát előtt kiderült, hogy mégsem odáig megyünk, hanem valamivel lejjebb, az Árrasztó-parton ér véget a mi túránk. Ez okozott némi fejvakarást, mert az autót az Infoparkban hagytam, de végül úgy döntöttünk Ferenccel, hogy visszaevezünk a Kopaszi-gáthoz. Megvártuk, amíg Gábor kiköt, elköszöntünk tőle és az Explorersesektől, és elindultunk felfelé. Valamivel több, mint két kilométert kellett evezzünk az árral szembe, de gond nélkül megtettük. Az öböl felső végében terveztem kikötni, lehetőleg olyan helyen, ahova közelebb tudom hozni az autót. A jobb oldalon van egy parkoló, de az fizetős, talán hétvégén is, és a part is köves. A bal parton hívogatóan sárgállott a homokos part, így hát arra fordítottam a kajak orrát, és nem sokkal később bele is túrta a puha homokba.

A víz felől semmi nem jelezte, hogy ez magánterület lenne, így azt már a biztonsági őr hozta tudtunkra. Először megkért, hogy távozzunk, de miután elmagyaráztuk neki, hogy majd' 20 kilométer evezésen vagyunk túl, és csak ki szeretnénk vinni a kajakot az autóhoz, kinyitotta nekünk a kaput. Azt is megtudtuk tőle, hogy pénteken, azaz egy nappal korábban, nem is tudtunk volna itt kikötni, mert jég volt a vízen. Ennek tükrében durva csak igazán, hogy 17 fokban evezhettünk Gáborral és a többiekkel.

Miután kicipeltük a kajakot a Sho Beachről (ez a szép magyar neve a privát stranddá alakított területnek), visszavettem a száraz ruháimat, és elmentem az autóért. Visszaérve Ferenccel felpakoltuk IRMÁ-t a tetőcsomagtartóra, és visszavittük a Vitéz Kürtős telephelyére.

Rakonczay természetesen tovább evezett, és az előzetes tervekhez képest valamivel később, vasárnap éjfél után pár perccel kötött ki Mohácson. Ahogy az elején már írtam, 57 óra 48 perc a hivatalos idő. Jöhetnek a rekordöntő kísérletek...

A túráról Gábor már tartott egy beszámolót a Yettelnél, de kedden, február 28-án 18 órától egy online előadásban fog beszélni a nagyközönségnek. De előtte persze jelenése van vasárnap a Járatlan Utakon Fesztiválon is, ahol a Grönland átgyaloglása lesz elődásának témája