Előzetes gondolatok a Kéktúráról

2016. december 28. 10:00

A túrázás sok éve életem része. Jól érzem magam a természetben, imádok sátorban aludni, fantasztikus érzés feljutni egy magaslatra, és onnan körbenézve gyönyörködni a panorámában. Barátaimmal rendszeresen járjuk a hegyeket, idén pedig egy szép körrel visszaértünk oda, ahol az egész elkezdődött: a Retyezátba. Egyszer talán meg is írom egy könyvbe, már a cím is megvan: A Retyezáttól a Retyezátig.

Már egy ideje tudok az Országos Kéktúráról, és foglalkoztat a gondolat, hogy teljesíteni kellene. Személyesen egy gondom van csak vele, mégpedig az, hogy csak gyalog (vagy sílécen teljesíthető). Ez, meglátásom szerint nem csak rettenetesen időigényes, hanem unalmas is. Lássuk be, a magamfajta, erdélyi, romániai hegyek között felnövő, és ott rendszeresen túrázó embernek a magyarországi tájak jó része unalmas. Félreértés elkerülése végett, nem azt mondom, hogy itt nincsenek szép hegyek (inkább dombok), szép erdők, szép tavak. Vannak. De egy majdnem 1200 kilométeres gyalogtúrára felfűzve, úgy érzem, hogy ezekkel igencsak elszórva találkozom majdmajd. És úgy érzem, hogy a látványos részek közötti tranzit szakaszok nem fognak másról szólni, mint a málhás gyaloglásról. Persze, ahogy a 360°bringa Zitája is megjegyezte egy beszélgetésünkkor, a legkisebb virágban is meg lehet találni a szépséget. Ebben teljesen igaza van, és fotósként nem is tartok attól, hogy elkerülik majd a figyelmemet ezek az apró csodák. De most, az indulás előtt mégis úgy érzem, hogy sok lesz az unalmas szakasz.

Jobban örvendtem volna, ha kerékpárral is teljesíthető a kéktúra. Gáspár barátommal végigbicikliztünk 700 kilométert az El Camino-n, és még ebben a formában is voltak unalmas napjaink, gondolok itt a León előtti síkságra, amelynek majd’ 200 kilométerén másfél nap alatt túlestünk. Így is nagyon untuk magunkat, bele sem merek gondolni milyen ez a szakasz a gyalogos zarándokoknak, akik 6-7 nap alatt jutnak el Burgosból Leónba. Biciklivel sokkal intenzívebben, sokkal pörgősebben érnek az élmények, ugyanakkor könnyebb elsuhanni is olyan dolgok mellett, amikre gyalog esetleg felfigyelnénk. Még egy fontos előnye van a bringának: szélesebb skálán mozog a használható sebességtartomány, így a fotózással, filmezéssel „elvesztegetett” idő könnyebben behozható, ha egy kicsit jobban odalép az ember. Ez gyalogosan, tömött hátizsákkal kevésbé működik.

Természetesen szeretném, és remélem is, hogy az Országos Kéktúra cáfolni fogja ezt az előítéletemet, és izgatottan várom, hogy nekivághassak ennek az új kalandnak.